A karantén és a kijárási korlátozások idején sokan virtuálisan keresik a menekülési útvonalakat, így az időszak legnagyobb nyertesei a filmek és sorozatok végtelen sorát kínáló streaming szolgáltatók – a Netflix például a járványnak köszönhetően megduplázta az új előfizetések ütemét. És hova lenne most jobb menekülni a földi problémák elől, mint a titokzatos világűrbe, legyen szó felfedezésre váró bolygókról, saját életre kelt űrállomásokról vagy épp az emberiség megmentéséért küzdő űrhajósok küldetéseiről. Ajánlunk tíz filmet, amelyek a Naptól a Holdon és a Marson át egészen a fekete lyukakkal átszőtt mélyűrig kalauzolják a nézőket.

Amikor a Nap bekavar

Mit tehet az emberiség, ha a bolygójának életet adó Nap haldoklik? Danny Boyle Napfény (Sunshine) című filmje érdekes választ ad erre a kérdésre: egy Manhattan méretű atombombával kell újraéleszteni. A 2057-ben játszódó történet az Icarus II nyolcfős legénységét követi a létfontosságú küldetésen, amely során nemcsak az őrületbe hajló összezártsággal, de az eltűnt Icarus I rejtélyével is meg kell birkózniuk az űrhajósoknak. A film készítői a NASA és ismert fizikusok bevonásával igyekeztek a lehető legtudományosabb alapokra helyezni az ambiciózus ötletet.

Csak négy évvel később játszódik, de sokkal őrültebb a A vándorló Föld (The Wandering Earth) sztorija: mivel a Nap hamarosan a bolygókat felfaló vörös óriássá változik, az egyesült világkormány úgy dönt, gigantikus fúziós erőművek segítségével elköltözteti a Földet a Naprendszerből. A kínai filmgyártás legnagyszabásúbb sci-fije nem a legmélyebb dráma, szédítő galaktikus jövőképe miatt mégis kihagyhatatlan.

Holdbányászat váratlan izgalmakkal

Duncan Jones hamar le tudta vakarni magáról a címkét, hogy egyszerűen David Bowie fiaként hivatkozzanak rá: első rendezése a Hold (Moon) nem volt akkora mozisiker, mint az utóélete sugallná, de az igazi sci-fi-rajongók körében kevés modern filmet tartanak többre. A Föld olajválsága miatt dübörög a héliumbányászat a Holdon, és az automatizált folyamatot csak egy embernek kell felügyelnie a helyszínen – miután megszűnik a holdbázis kapcsolata a Földdel, Sam Rockwell felejthetetlen karakterének a magány démonjaival is meg kell küzdenie, egyetlen AI-vezérelt robot társaságában.

Szintén az űrkutatás realizmusát és a fantasztikus elemeket keveri Az Európa-rejtély (Europa Report) című, a found footage (talált felvételes) technikára építő film. Ebben a Jupiter egyik holdjára tartó Europa–1 misszió történetét mesélik el az égitesten észlelt életjelek felkutatására induló űrhajósok kameráinak felvételein keresztül, a NASA archív felvételeit is hasznosítva – a dokumentarista stílus pedig csak fokozza az izgalmakat.

Csillagközi kapcsolatok

Csak idő kérdése volt, Christopher Nolan mikor viszi az űrbe monumentális ötleteit, de a Csillagok között (Interstellar) megosztotta a rajongókat: voltak, akik túl zavarosnak tartották a téridőben ugráló cselekményt, és nem voltak elájulva az idegen értelem magyarázatával, mások teljesen átadták magukat a hátborzongató audiovizuális élménynek, és a Nobel-díjas elméleti fizikus, Kip Thorne által jóváhagyott intergalaktikus történetnek. A film hőseinek a földi életet felforgató természeti katasztrófák miatt a Szaturnusz közelében kell új otthon találniuk az emberiségnek, és ehhez egy féreglyukon át vezet az út – miközben az ember és a család fogalma is új értelmet nyer a dimenziókon átívelő történések során.

Ahogy minden későbbi sci-fi, a Csillagok között is sokat köszönhet Stanley Kubrick 1968-ban készült, korát messze megelőző eposzának, a 2001: Űrodüsszeiának (2001: A Space Odyssey). A tudományosan pontos mérnöki nyelvezetet az űrutazás szemkápráztató, néhol pszichedéliába hajló látványvilágával keverő film nem kevesebbet vállalt, mint az emberiség teljes evolúciójának elmesélését, emberszabásúból űrhódítóig, a Holdtól a Jupiteren át a Csillaggyermek birodalmáig.

Űrhajósok válságban

A programozóként dolgozó Andy Weir hobbiból írt regényéből adaptált Mentőexpedícióval (The Martian) Ridley Scott, az Alien- és a Szárnyas fejvadász-filmek alkotója bebizonyította, hogy nem csak komolykodva lehet tudományos értékkel bíró filmet készíteni. Miután egy óriási porvihar veszélybe sodorja a Marson állomásozó Ares III missziót, az űrhajósoknak menekülniük kell, egy társukat azonban ott felejtik a bolygón. Mark, a botanikus (Matt Damon) csak saját tudományos ismereteire támaszkodhat, hogy kitalálja, hogyan tud túlélni a meddő vidéken – na és a Földdel sem ártana valahogy újra felvenni a kapcsolatot. Bár ez eddig elég komolyan hangzik, a filmet a főhős önironikus humora és a bolygón egyedüliként hátrahagyott diszkósláger-válogatás teszi a legkönnyebben fogyasztható sci-fivé.

Az űrhajóslét egy másik válságát mutatja be az Ígérem, hogy visszatérek (Proxima) című francia dráma, amelynek nagy részét az Európai Űrügynökség (ESA) létesítményeiben forgatták. Sarah (Eva Green) egész életét annak szentelte, hogy űrhajós lehessen, és most valóra válthatja álmait: beválasztják a Marsra tartó Proxima-misszió legénységébe. Amellett, hogy a férfiak dominálta űrkutatás útvesztőiben és a kőkemény kiképzés során is helyt kell állnia, nyolcéves lányával való kapcsolatát is megedzi választott karrierje.

Kozmikus családok

A családi kötelékek egyébként is visszatérő motívumai a sci-fiknek, korszaktól függetlenül. Míg nyugaton a 2001 hódított, a keleti blokk is összehozta a maga egzisztencialista űreposzát: a lengyel Stanisław Lem regényéből az orosz Andrej Tarkovszkij rendezte meg 1972-ben a Solaris című filmet. Bár a cselekmény kiragadott részei akár olcsó B-filmekben is elférnének (egy pszichológus agyhullámait akarják a Solaris bolygó óceánjába sugározni), de a rendező az emberi természetre és kapcsolatokra fókuszál: a főhős elhunyt feleségét is újra látni véli a megmagyarázhatatlan jelenségeket produkáló űrállomáson, a történetet pedig édesapjához fűződő viszonya foglalja keretbe.

Az apa-fiú viszonyt boncolgatja James Gray 2019-es filmje, az Ad Astra is, még kozmikusabb viszonylatban: az érzelmeket ritkán mutató asztronauta, Roy McBride (Brad Pitt) megtudja, hogy a közel 30 éve eltűnt apja túlélhette a sikertelen küldetését, és ő lehet a forrása a Neptunusz irányából érkező, a Föld elpusztítására is képes energiahullámoknak. Roynak nemcsak a Naprendszert kell átutaznia, hogy megtalálja a férfit, és megállítsa tervében, de saját magában is el kell rendeznie apjával való viszonyát. De Gray azokra is gondolt, akik a pszichodrámáért nem fizetnék ki a mozijegyet: az akcióról elszabadult űrpáviánok, a Mars narancssárgán izzó neonvilága és egy lélegzetelállító holdjárós üldözési jelenet is gondoskodik.