Az utóbbi évtizedekben a különböző tudományterületeken zajló kutatás-fejlesztés és innováció, valamint az ezekre alapuló technológiai fejlődés olykor szinte napról-napra, ugrásszerűen képes megváltoztatni a jövővel kapcsolatos elképzeléseinket. Olyan korban élünk, ahol szinte minden lehetséges: ez a tételmondat pedig hatványozottan igaz az előttünk álló közeli és távoli jövőre is. Hol és milyen emberek lesznek majd a Földön, esetleg azon kívül, milyen rendszer(ekben) élik majd hétköznapjaikat? Következzen négy, részben a tudomány mai állása alapján is prognosztizálható vízió, melyeket a jövővel foglalkozó könyvek segítségével vázolunk fel.

A mindent átható gyorsulás: talán ez az a fogalom, amivel leginkább leírható az a hétköznapi emberek számára szinte beláthatatlannak tűnő, dinamikus fejlődés, ami a 20. századi tudományos-innovációs folyamatokat jellemzi. „A jövő gyorsabban itt lesz, mint gondolnánk” olvashatjuk Peter H. Diamandis és Steven Kotler könyvének címben. És valóban: ami néhány évtizede még csak a science fiction színes, izgalmas és megfoghatatlan világának része volt, az ma már a valóság.

Az, hogy a tudomány ma ilyen ütemben fejlődik, több tény szerencsés együttállásának is köszönhető. A modern kor technológiája – legyen szó egy egyszerű automata mosógépről vagy a legfejlettebb szuperszámítógépről – rengeteg időt spórol meg az embernek, ugyanakkor azt is lehetővé teszi számára, hogy szinte azonnal kapcsolatba lépjen bárkivel. Ezek pedig olyan lehetőségek, amelyek nélkül a fejlődés elképzelhetetlen. Segítségükkel a ma ezer szálon összekapcsolódó kutatók és innovátorok nap mint nap tudományos mérföldkőnek számító eredményeket tesznek le az asztalra.

1. A transzhumán ember: kiborgok, szuperemberek, örök élet

Julian Huxley, a brit evolúcióbiológus alkotta meg a transzhumanizmus szót 1957-ben: „az ember ember marad, de emberi természetének határait megismerve túllép önmaga határain”. De hogyan is történik meg ez a határátlépés? Olyan módszereket segítségül hívva, mint a génmanipuláció, az élettartamot meghosszabbító bioeljárások, a számítógép és az emberi agy integrálása, vagy épp a klónozás, a különböző eugenikai eljárások vagy a biotechnológia fejlesztése és fejlődése.

Az orvostudomány és a hozzá kapcsolódó, más tudományterületek, illetve tech-cégek elképesztő ütemben, egymás eredményeit felhasználva manapság már őssejtekből laboratóriumi körülmények között szerveket növesztenek, a hibernáció tökéletesítésén dolgoznak, különböző testszenzoros eljárásokat tesztelnek, vagy épp bionikus, robotszerű testrészeket fejlesztenek. Az orvoslás jövője című könyvében dr. Meskó Bertalan sorra veszi az egyes eljárásokat, amelyek a transzhumán létet előlegezik meg, és a tudomány jelenlegi állása szerint valószerűsítik is annak bekövetkeztét. De a szerző arra is keresi a választ, vajon az orvosokat felválthatják-e valaha az algoritmusok vagy a robotok.

A jövő emberének fizikai és mentális „felturbózása” már napjainkban is zajlik. Léteznek olyan fejlesztések, amelyek különböző agyi interfészek segítségével, agyvérzésen átesett betegeknek segítenek visszanyerni az irányítást végtagjaik felett, de a híres-hírhedt innovátor, Elon Musk vagy Bryan Johnson különböző tech-cégei is dolgoznak olyan megoldásokon, amely a mesterséges intelligencia fejlesztése mellett (vagy épp helyette) az emberi intelligencia fejlesztését tűzik ki célul. Tennék ezt többek között olyan neuroprotézisekkel, mint a BCI (Brain Computer Interface). Az intelligencia fejlesztése mellett a memória vizsgálatában, a tanulásban és a tanultak megtartásában is úttörő eredmények értek el a kutatók: Dong Song, a Dél-kaliforniai Egyetem kutatója 2017-ben végzett kísérletei során epilepsziás rohamok során használt neurális implantátumokkal 30%-os javulást mutattak ki a memóriafejlesztésben.

2. 3D-ben nyomtatott mindennapok

A 3D nyomtatás technológiája is egy olyan rohamosan fejlődő terület, amelyről nagy eséllyel gondolhatjuk azt, hogy az eljövendő évtizedek egy meghatározó eljárása lehet. Ha valaki csak felületesen is, de követi a napi sajtóban megjelenő tech-híreket, az már olvashatott arról, hogy nyomtattak már házakat, hidakat vagy épp szemüveglencsét. A 3D-s technológia hatalmas sebességgel fejlődik, minden bizonnyal a tudomány és az ipar számos területét reformálja meg az elkövetkezendő években. Ennek éléréséért számtalan elméleti és gyakorlati kutatás zajlik a hazai és nemzetközi tudományos színtéren egyaránt.

Így azt is valószínűsíthetjük – ahogy teszi ezt Kánai András is könyvében – hogy a jövő háztartásainak alapeleme lesz egy mindenféle anyag és eszköz nyomtatására alkalmas 3D-s nyomtató. Így a használati tárgyakat, ruháinkat, a hétköznapok során használt eszközöket, de akár még azt is kinyomtathatjuk, amit megeszünk. A fejlesztések jelenlegi állása szerint ezek az eszközök az ételeket rétegenként szintetizálva nyomtatják ki. És mik lesznek az ehhez felhasználható alapanyagok? Különböző olajok és porok, az eljárástól pedig nem kevesebbet várnak, minthogy megszűnhet az ételpazarlás a világon.

3. Földön kívüli élet: valóban meghódítjuk a Marsot?

1969-ben, a sikeres holdraszállást követően Wernher von Braun, az Apollo-program egyik vezető alakja azt nyilatkozta: „A Holddal megvagyunk, most irány a Mars!”. A Naprendszer bolygóinak meghódítása kedvelt téma a sci-fi írók körében, ezen belül az elmúlt ötven évben több mint 200 olyan regény és számos film született, amely csak a Mars kolonializálásával foglalkozik. De vajon közelítenek-e egymáshoz a tudományos-fantasztikus irodalom és az űrkutatás elképzelései? Részben igen.

Habár számtalan ismeretterjesztő sorozat készült a Mars meghódításáról és lakhatóvá tételéről, valamint több közvéleménykutatás eredménye is azt igazolta, hogy az emberek nagy része nem zárkózik el attól, hogy a jövőben egy másik bolygón éljen, ennek gyakorlati megvalósítása mégis várat magára. Annak ellenére, hogy jelenleg is zajlanak a Marssal kapcsolatos kutatások, egy esetlegesen űrhajósokkal elvégzendő Mars-misszió egyelőre nincs a NASA törekvéseinek homlokterében. Ennek egyik, s talán legjelentősebb oka az, hogy az OECD országok még a mai napig is csak összbevételeik egy kis százalékát költik űrkutatásra. Egy Mars-misszió pedig – kezdve a felkészüléstől, a különböző fejlesztéseken át a megvalósításig – rengeteg pénzbe kerülne.

Ugyan a legfrissebb tudományos eredmények alapján valószínűsíthető, hogy a Mars felszíne alatt például lehet víz, de ennek helyben, a vörös bolygón történő vizsgálatától még nagyon messze vagyunk. Akkor is, ha a Holdon például néhány éven belül akár megindulhat a bányászat is. A Hold azonban jóval közelebb van hozzánk.

Míg a Holdra néhány nap alatt eljuthatunk, egy utazás a Marsig körülbelül 9 hónapra tehető, az ott-tartózkodással együtt pedig akár 900 napos küldetés is elképzelhető – ekkora útnál már nem lehet szó arról, hogy félbeszakítsák a küldetést, és ha valami balul sül el, az űrhajó sem tud gyorsan hazatérni – olvashatjuk a Holnap történt című könyvben. Hatfős legénységgel és 600 napos ott-tartózkodással számolva a marsonautáknak több mint 100 tonnányi vízre, 3,6 tonna levegőre és 10,8 tonna, a marsi viszonyoknak megfelelő nyomású levegőre van szükségük az életben maradáshoz és a munkavégzéshez, ehhez jön még a felszerelés, az élelem, a bázis kialakítása, valamint a megfelelő energiaforrás biztosítása is.

Így nagyon valószínű, hogy bár az űrkutatás dolgozik azon, hogy valamikor ember léphessen a Marsra, ez minden bizonnyal csak a távolabbi jövőben valósulhat csak meg.

4. A végén csak egy maradhat: világuralomra törő vállalat(ok)

Szintén kedvelt sci-fi téma, hogy a nem túl távoli jövőben egyetlen cég irányítja az egész világot: a klasszikus tudományos-fantasztikus regények közül ide sorolhatjuk Asimov Alapítvány-trilógiáját vagy Frank Herbert Dűne című művét, de jó példa lehet erre a Ready Player One című film, illetve az inkább disztópikus jellegű 1984 Orwelltől. De vajon mi vár ránk 2084-ben?

A mai gazdasági, média- és reklámpiaci szokások is afelé mutatnak, hogy akár több cég is apellálhat a vélt vagy valós világuralomra. Szintén Kánai András könyvében olvashatunk arról meggyőző érveket, hogy mekkora eséllyel pályázik erre a címre az Amazon, az Apple, a Facebook vagy épp a Google. A céges portfólió és az elért emberek alapján – ami a pár száz milliótól a több milliárdig tehető –, amennyiben bekövetkezik egy ilyen hatalomátvétel, utóbbi kettő lehet a legalkalmasabb. (És csak zárójelben jegyezzük meg azt, hogy Kínában létezik mindezen vállalatok helyi klónja: ezek részvénypiaci értéke hihetetlen ütemben növekszik, így érdemes a nyugat mellett kelet felé is tekinteni.)

Ezek a hatalmas cégóriások köszönhetően annak, hogy az emberek életének nagy rész az online térbe költözött, szinte mindent tudnak rólunk, jelentősen képesek befolyásolni a hirdetési piacot, a fogyasztási szokásainkat, de akár a társadalmi folyamatokat is. A Google-t is tulajdonló Alphabet egykori vezérigazgatója, Eric Schmidt ezt mondta egy 2010-ben megrendezett tech-konferencián: „Tudjuk, hol vagy. Tudjuk, hol voltál. Többé-kevésbé azt is tudjuk, mire gondolsz”. Ez tíz éve volt, azóta pedig még tökéletesebbek és gyorsabbak azok az algoritmusok, amelyek online nyomainkat figyelik. Így az már nem kérdés, hogy a Nagy Testvér valóban mindent lát-e. Erre egyértelmű igen a válasz. Az már sokkal érdekesebb kérdés a jövőre nézve, hogy hívják majd ezt a Nagy Testvért.