A futurista mozgalom egyik atyja, Giacomo Balla alapjaiban határozta meg a vonatkozó divatot. Az öltözködést úgy látta, mint egy „hatalmas, öklelő kost”. Erőteljes színek, mély árnyalatok, merész, geometrikus minták. A szimmetria, illetve az egyensúly helyett pedig inkább az aszimmetriát preferálta a szabások terén, legyen szó hosszról, illetve formáról. Mivel a mozgalom egyik központi motívuma a sebesség, az akció, sőt, az agresszivitás volt, ezért magának az öltözködésnek, a divatnak a funkcióját is átgondolták, a könnyebb mozgás, a minél magasabb fokú kényelem jelentette számukra a jövőt ezen a téren is. Tulajdonképpen ez a gondolkodás vezetett a mai sportos viselethez is. Később is megmaradt a lázadás szelleme, még ha a „klasszikus”, egységes, szervezett futurista mozgalom véget is ért 1944-ben.

A 60-as években aztán ez a latex (hiszen maga az anyag is a technológiával, a technikai fejlettséggel fonódott össze), az élénk színek és a mini formájában manifesztálódott. Párhuzamosan a divat ikonjai, például Pierre Cardin is meghatározták a maguk futurizmusát, ami az űrkorszak, az űrkutatás (ennek megerősödése az 50-es évek végére tehető) felé fordulást jelentette. Az egyszerű dizájnok, a szintetikus anyaghasználat, műanyag, sőt, fém, továbbá a geometrikus formák, a körkörös alakzatok alkották az újfajta, sokszor unisex megjelenést.    

A futurizmus kortárs képviselői ugyanúgy elkötelezettek a technológia iránt. A kísérletezés tovább mélyült: magas minőségű, csúcsmodern kevert anyagokat, textúrákat, fémes felületeket használnak. Az egyes minták pedig időnként áramkörökre, illetve különböző alkatrészekre rímelnek. Vannak tervezők, akik „transformers” ruhákat alkotnak, melynek alakja váltakozik a hordás során.   

Ugyanakkor a legizgalmasabb szempont, aminek ezek a tervezők (illetve egy részük) elkötelezett hívei, az a szekunder oldalra, elsősorban az anyagok forrására vonatkozik. Hiszen a kényelmen mint örökségen túl a jövő divatja tendenciózusan talán sosem fog illeszkedni a futurista vonalra, egyes elemeiben azonban természetesen meghatározhatja szakaszosan a mindennapi viseletet. Ugyanakkor ez az a pont, amikor érdemes arról beszélnünk és gondolkodnunk, hogy mit jelenthet a divat jövője: ez pedig a fenntarthatóság.

Amikor a divat fenntarthatóságáról beszélünk, akkor a legfontosabb szempontok a következők: jelen formájában rendkívül környezetszennyező; rengeteg ember megélhetését biztosítja, de egy jó részük teljesen kizsákmányolt; végezetül megdöbbentő mértékű a pazarlás ebben a szegmensben.

A fentiekhez érdemes néhány számot is megnéznünk:

  • az üvegházhatású gázok 8%-áért felel az ipar
  • a szén-dioxid kibocsátása 2030-ra 60%-al növekedhet
  • a teljes globális szénköltségvetés 26%-át felhasználhatja 2050-ig
  • a szennyvíz kialakulásának 20%-áért felel
  • a második legnagyobb vízfelhasználó (2700-2720 liter vízre van szükség egy pamutpóló előállításához), illetve a második legkárosabb ipar, megelőzve még az autóipart is
  • a világon minden hatodik ember valamilyen módon kapcsolódik a ruhaiparhoz, annak teljes ellátási láncán foglal helyet; a foglalkoztatottak kétharmada nő
  • a dolgozók az egyes ruhák, ruhadarabok kiskereskedelmi árának 4-5 százalékát kapják meg fizetésként
  • ezek az emberek rendkívül rossz, sokszor veszélyes munkakörülmények között dolgoznak, napi 16 órát, heti hét hétszer
  • 2013-ban 15,1 millió tonna ruhát dobtak ki, ebből 12,8 tonnát nem hasznosítottak újra, és nem lett belőle second hand áru sem
  • 2030-ra 148 millió tonna textilhulladékot prognosztizálnak
  • az emberek pedig egyre több ruhát vásárolnak, amiket egyrészt sokkal rövidebb ideig hordanak, mint például 20 évvel ezelőtt, másrészt a 40%-át sosem viselik

Látjuk, hogy a probléma meglehetősen fenyegető, ugyanakkor szerencsére a megoldások, megoldási irányok is folyamatosan sorakoznak, ebből szedtünk össze most néhányat.

Sorra születnek tanulmányok, melyek a divatipar optimalizálását célozzák, tehát szakemberek foglalkoznak azzal, hogy a károsanyagkibocsátás redukálása megvalósíthatóvá válhasson a teljes ágazat számára. Sokan azt jósolják, hogyha ezek gyakorlatba ültetése sokáig várat magára, akkor komolyabb szigorítások várhatóak adók és különböző, a mérséklést előíró törvények formájában.

Az elmúlt időszakban nagy divatházak, nagyszabású divathetek változtattak régi szokásaikon. 2019-ben a stockholmi divathét elmaradt. A Burberry divatház karbonsemleges bemutatót tartott, a Gucci karbonsemleges divatház lett. A divatfotózás ökológiai lábnyomára pedig azzal hívták fel a figyelmet, hogy 2020 elején a Vogue fényképek nélkül jelent meg. Illetve jó irány lehet a VR is, nemrég a Balenciaga 2021-es őszi/téli kollekcióját nézhette meg ilyen formán a kiválasztott 330 vendég.

Fontos újítások az olyan gesztusok is, mint amit John Galliano a Maison Margiela kreatív igazgatója követett el Reciclanak elkeresztelt technikájával. Vintage üzletekből összeválogatott/vásárolt darabokból hoztak létre új ruhákat. Kabátokból nyújtott gallérok, patchwork technika, anyagfoltokból összevarrt ruhák, már használt luxusbőrök „újrakeverése” jellemzi a vonalat. Hasonló gondolkodásmód érvényesült a Louis Vuitton 2021-es tavaszi-nyári kollekciójának gyártásakor. Hiszen a bemutatón 25-en használt alapanyagú ruhát viseltek, 25-en pedig már korábban megjelent kollekciók darabjaiban jelentek meg – utóbbi már-már provokatív, de mindenképpen jelentőséggel teli gesztus az újdonság hajkurászásának visszaszorítását célzandó. Szerencsére számos egyéb márka gondolkodik még az upcycling kereteiben (ami nem ugyanaz, mint a recycling, előbbi nem igényli, hogy nyersanyag szintig bontsák vissza az egyes kész darabokat, igazi újrahasználat ez) – és reméljük, egyre több fog még.    

Mostanra kezd elhalványulni a szezonkényszer a tervezőkben (ne felejtsük el, hogy ebből az utóbbi időkben már nem 2-4, hanem 52 volt egy évben), nem ragaszkodnak már annyira hozzá, ami egyfajta párhuzami felhívásként értelmeződik a globális felmelegedés évszakpusztításával. Sok kreatív a technológiai innovációktól várja a javulást: legyen szó változtatható, letölthető[!] mintákról a pólók esetében, az egyre jobban és egyre többször felhasználható textilekről vagy az egyre fejlettebb 3D nyomtatásról, ami az embertelen varróüzemek kiváltását készítheti elő.     

Sosem feledkezhetünk meg arról, hogy bár az ipar felelőssége rendkívüli, minket, fogyasztókat is ugyanúgy kell, hogy foglalkoztasson, hogy mit tehetünk azért, hogy élhetőbb és kíméletesebb legyen ez a szegmens:

  • ne vegyünk annyi ruhát
  • ha már nem hordunk valamit, de az még hordható, búcsúzzunk el tőle, és adjuk tovább valakinek, aki még örömét leli benne
  • lehetünk kreatívok, és a már megunt ruháinkat mi magunk is megújíthatjuk
  • vásároljunk second hand, illetve hazai termékeket, rendkívül sokat tehetünk a környezetért, ha ez tendenciává válik, mert nemcsak az előállítás, de a szállítás is rendkívül terhes része a folyamatnak
  • vegyünk kevesebb és minőségibb darabokat, melyeket jóval tovább hordhatunk
  • vásároljunk okosan, pontosan. Ezzel összefüggésben remek kezdeményezések vannak, a pontos méretet meghatározó applikációtól elkezdve egészen a 99 méretet kínáló startupig. Egy típusú ruháról beszélünk, ami 3 színben érhető el. A méret pontos lesz, a ruha jól fog állni, ezért ez semmiképpen sem lehet egy fölösleges vásárlás. 

Tájékozódjunk, ha divatról van szó, és ne csak fogyasszunk. Nagy a nyomás, mindenhol divatplakátok és -hirdetések bombáznak, illetve természetesen tudjuk, hogy a ruha teszi az embert, hiszen tényleg ez az az önkifejezési forma, ami mindenki számára adott, elérhető, ugyanakkor pótolhatatlanul fontos, hogyha reflexivitás nélkül habzsoljuk ezeket a termékeket, akkor hamar azt fogjuk látni, hogy rengeteg ember életét és a Földet is tönkretettük.