Olyan neves, többnyire Hugo- vagy Nebula-díjas (illetve azokra jelölt) sci-fi szerzők műveiből válogatunk, akikre jellemző a tudományos felkészültség és alaposság, és akiknek munkájában nemcsak a fikción, hanem a gondolkodásra inspiráló tudományosságon van a hangsúly.

Társadalomelmélet

James S.A. Corey: Térség-sorozat (2011-)

A jövőre már kilenc részesre duzzadó Térség-sorozat egy olyan közeljövőben játszódik, amelyben az emberiség kirajzott a Naprendszerbe, viszont a Mars és a kisbolygó-övezet kolonizációja csak még jobban elmélyítette a társadalmi különbségeket. Itt nincs szemernyi Star Trek-es idealizmus a világűr meghódításáról, viszont kapunk bőséggel gondolkodnivalót a háborúk természetéről, a média szerepéről, a rasszizmusról, de még az alapjövedelemről is.

Optimista jövőkép

Andy Weir: A marsi (2014)

Ez a regény szinte már realitás, olyannyira valóságszagú. A főszereplője Mark Watney egy véletlenül a Marson ragadó asztronauta, aki azt a pár évet, amíg az emberiség újabb expedíciót indít a Vörös Bolygóra, a fizika, a kémia, a matematika és a botanika segítségével éli túl. Nincsenek marslakók, monolitok, űrvírusok, csak túlélési praktikák, hogy például miként gyártsunk termőföldet homokból és emberi ürülékből. Mindez csodálatos stílusban, a tudományba vetett végtelen optimizmussal és némi geek humorral.

Történelemszemlélet

Ken Liu: A ​papírsereglet és más történetek (2016)

Az utóbbi évtized egyik legérdekes trendje volt a kínai sci-fik betörése a mainstreambe, melyek egészen újfajta, friss szemléletet képviselnek. Jeles alakja az amúgy kínai-amerikai Ken Liu (nem mellesleg a kínai regények amerikai fordítója), aki A papírsereglettel minden fontos elismerést bezsebelt: Hugo-, Nebula- és a World Fantasy-díjat is, ami a sci-fi-irodalom Grand Slamjének is tekinthető. A szépirodalmi igényességgel írt tizenöt novellájában korunk legdivatosabb tudományos elméletei mellett múlt, jelen és jövő történetein keresztül azt analizálja, hogy miként vizsgálhatjuk objektíven a történelmet.

Üvegplafon

Naomi Alderman: A hatalom (2016)

Bár elsőre úgy tűnhet, mintha Naomi Alderman regénye egy feminista utópiáról szólna, egyáltalán nincs így. Bár az alapszituáció valóban azt mutatja meg, hogy a nők egy új képessége miatt (elektromosságot képesek kibocsátani a testükből, akár halált is okozva az elszenvedő félnek) szépen lassan átalakulnak a társadalmi erőviszonyok, de a könyv valójában arról szól, hogy a hatalommal való visszaélés nemektől függetlenül kialakulhat, hiszen megrészegítő ereje bárkit képes korrumpálni. Egészen új színezetet kapnak az új nemi felosztásban a politikai vezetők, a túlkapások, a szexrabszolgaság, de még az emberjogi aktivisták szerepe is.

Vírusok

Max Brooks: World ​War Z – Zombiháború (2006)

Az ismeretlen vírus okozta zombiinvázió toposza igen túlhasznált lett az utóbbi két évtizedben, Max Brooksnak mégis sikerült újat mondani: egy fiktív interjúkötetet hozott össze, magát újságírónak rajzolva, aki a sikeresen elhárított apokalipszis után a világ minden pontján embereket szólaltat meg arról, milyen változások indultak be az adott kultúrában vagy miként omlottak össze megingathatatlannak hitt társadalmi berendezkedések. Ez most egy világjárvánnyal terhelt 2020-ban elég aktuális kérdéskör. Ja, és még diósgyőri várvédőkről is szó esik benne.

Xenofóbia

László Zoltán: Távolvíz (2017)

Bár a migráció kérdése a 2010-es évtized második felében súlyosan meghatározta a közbeszédet, a hazai szépirodalom alig foglalkozott a témával. Nem úgy a zsánerirodalom. Ebben az urban sci-fiben egyszer csak megjelenik százmillió idegen lény, aki szolgálni szeretné az emberiséget, a földiek pedig élnek is a kínálkozó lehetőséggel. És bár a kreák jelenléte az aranykort hozza el számunkra, hisz megszűnik a nélkülözés és senkinek sem kell már dolgoznia, a xenofóbia nem tűnik el, és arra, hogy miért nem, meglehetősen érvényes magyarázatokat is kapunk.

Társadalmi nemek

Ann Leckie: Mellékes igazság (2013)

Ez a könyv is olyan témát tűz a zászlójára, ami igencsak felkorbácsolta az indulatokat. A regény gendersemleges szereplőket mozgat, a főhősnek pedig (ami egy űrhajó) folyamatos problémát okoz a helyes személyes névmások használata, mert egyszerűen nincs ehhez szokva. Bár mi magyarok sem, a he-she-it tengelyt nagyon szépen hidalja át a magyar fordítás. Ráadásul a karakterek olyan alaposan vannak árnyalva, hogy szinte lehetetlen eldönteni, mi is a valódi társadalmi nemük.

Digitalizáció

Ted Chiang: Kilégzés és más novellák (2019)

Ted Chiangtól az Életed története című novellájának beemelése is elég lehetett volna a listára – amiből Dennis Villeneuve rendezte meg az Érkezést –, hiszen a Sapir-Whorf-féle nyelvi relativizmust ennél izgalmasabban biztosan nem lehet feldolgozni. Viszont azért ezt a kötetet választottuk, mert a világsikert meghozó novella után, a többi szöveggel együtt még az irreálisan magas elvárásokat is megugrotta vele. Az írások összekötő eleme, hogy miként használja az ember a technika vívmányait. Előkerül benne egy sor ismert toposz – robotszex, digitális háziállatok tartása, gépi nevelőnők –, de a velük való jövőbeni viszonyunkat friss, csattanós formában vizsgálja.

Felügyeleti kapitalizmus

Rick Remender: Tokyo Ghost – Tokió szelleme (2015)

A lista ezen eleme kakukktojás, ugyanis bár irodalmi alkotás, de nem könyv, hanem képregény. Azért van itt helye, mert látens módon az elmúlt évek legizgalmasabb szociológiai elméletével, a felügyeleti kapitalizmussal foglalkozik. A teóriát Shosana Zuboff nagyjából 700 oldalon keresztül taglalja, és elsősorban azt érinti, hogy (a digitális) aktivitásaink miképpen válnak nyersanyaggá, és ezek milyen gazdasági, tudásbeli és hatalmi egyenlőtlenségekhez vezethetnek. Bár úgy tűnhet, Rick Remender képregénye nem több egy cyberpunk mesénél, az első füzet után kiderül, itt az igazi mondanivaló a profitmaximalizálással törődő mamutcégek uralkodásáról szól egy olyan disztópikusra színezett jövőben, amikor a közösségi média már nemcsak az életünk egy részét, de teljes egészét teszi ki, és amikor menekülni már csak elektronikus ópiumbarlangokba lehet.   

Kvantumfizika

Cixin Liu: A háromtest-probléma (2008)

Valószínűleg nincs elcsépeltebb felütés a sci-fiben a kapcsolatfelvételről az emberiség és egy idegen faj között. A háromtest-probléma viszont nem azokat a tipikus utakat járja, amihez a nyugati zsánerirodalom olvasói hozzászokhattak. Ráadásul a szereplők a legújabb, legkomplikáltabb, ténylegesen valid, modern kvantumfizikai elméletekkel és modellekkel oldanak meg problémákat (és a végső rejtélyt egyaránt), amivel kemény agymunkára késztetik az olvasót is. Elképesztően olvasmányos és tudományos egyszerre, olyan, mintha a kínai Stephen Hawking írta volna.