A jövő egyik legnagyobb ígérete az űrkutatással kapcsolatban minden bizonnyal a privát űrutazás, aminek koncepciója nem is olyan új. A science fiction filmekben már régóta alapvetés, hogy családi vakációkat terveznek a Marsra, tudományos alapokon pedig az ötlet már a 60-as években megszületett, mikor a NASA több missziójánál is együtt dolgozott magánvállalkozókkal.

Már ekkor egyértelmű volt, hogy ezek a vállalkozások egy idő után saját célokra is fel fogják használni ezeket a fejlesztéseket, ez pedig az utóbbi időkben egyre inkább valósággá válik. Míg a SpaceX vagy a Boeing asztronautákat szállít vagy tervezi szállítani a Nemzetközi Űrállomásra, a Blue Origin vagy a Virgin Galactic már javában az űrturizmus alapjait fektetik le. Az első utakon hatpercnyi súlytalanságot is ígérnek a vendégeknek, ami egyelőre az űrturizmus „félpanziójának” tekinthető, de ez ismét egy hatalmas lépés lenne az emberiségnek.

21. századi aranyláz a Holdon?

A 19. században számos ország történelmét írta át az aranyláz, a 2020-as és az azt követő évek pedig könnyen szólhatnak a Holdon található nemesfémek iránti versengésről. A közeljövőben többen tervezik a visszatérést is: a projekt két legnagyobb versenyzője Kína és az USA. A cél pedig már cseppet sem csak tudományos jellegű, a lényeg a bányászat.

De mit bányásznánk a Holdon? Először is vizet, ami elengedhetetlen lenne, hogy fenntartsuk az életet a Holdra épülő létesítményeken, de az üzemanyaggyártáshoz is szükség lesz rá, hogy onnan is tudjunk a jövőben más égitestekre továbbutazni. Emellett itt termelnénk ki Helium-3 nevű izotópot, ami a nukleáris fúzióhoz lenne elengedhetetlen, mind a Holdon, mind pedig a Földön, várhatóan alaposan átrendezve az energiaipart. És ott van a Holdon megannyi ritka fém is, amelyekre megannyi ország feni a fogát. A ritka nemesfémek fokozott használata számos új technológiát és használati eszközt teremthet meg a Földön – ez pedig alaposan átalakíthatja jövőbeni életünket.

Irány a Mars?

A Hold, ahogy már említettük, nemcsak a bányászat miatt fontos, hanem azért is, mert innen indulhat tovább majd az ember a kozmosz további meghódítására. Ha a Hold nagy lépés volt az emberiségnek, a Mars gigászi lenne – és drága. Elon Musk, a SpaceX alapítója szerint nagyjából 10 milliárd dollárba kerülne egy ember útja a Marsra – bár ez 2016-os becslés, de nem valószínű, hogy azóta jelentősen csökkent volna a becsült összeg. Nem beszélve arról, hogy a nagy utazáshoz megfelelő infrastruktúrát is kéne kiépíteni a Földön, a Holdon és a Marson is.

De miért is érné meg ez az emberiségnek? A válasz itt is a bányászat. A Marson nikkel, réz, vas, titánium, platinum és egyéb más olyan nemesfémek találhatók, amelyek utánpótlására egyre égetőbb szüksége van az emberiségnek, mivel a Föld készletei egyes becslések szerint csupán csak száz évre elegendők. Ezzel együtt pedig immár nemcsak a Holdon jönnének létre települések, majd gyarmatok, de a Marson is.

A Marsról minden bizonnyal viszont nem vándorolnánk más bolygókra, hiszen a Vénuszon minimálisan sem megteremthetőek a megfelelő életkörülmények, a Merkúr pedig egyelőre nem érdekli az emberiséget. Ám ez nem azt jelenti, hogy a Marsról nem utaznánk tovább.

De mi a helyzet a többi égitesttel?

Az emberiség jövőjének egyik nagy lehetősége az aszterodiákban rejlik, vagyis azok bányászatában. Ennek az egyik legfontosabb mérföldköve a NASA OSIRIS-Rex küldetése, melynek során anyagot gyűjtenek be a Bennu nevű kisbolygóról, amit aztán a Földön vizsgálnak és elemeznek tovább. A misszió 2018-ban kezdődött, az egység pedig idén biztonságban landolt is, október végén pedig vissza is fordult a Föld felé, ahová ha minden jól megy, nagyjából 2023-ban érkezik meg. Bizony, a menetrend nem túl sietős, ráadásul nem is nagy mennyiségű mintavételről van szó. De a jövő irányát jól mutatja: rengeteg gazdasági lehetőség áll a néha néhány kilométer, néha pedig több tíz kilométer átmérőjű kőzetekben. Hasonlóan kecsegtetők a naprendszerünkben található bolygók holdjai is, melyeken ráadásul valamivel könnyebb lehet a landolás is a gyorsa mozgásban lévő aszteroidákhoz képest.

Fontos tudni azonban, hogy ezekben az esetekben nemcsak a földi ipar űrbéli térhódításáról van szó, hanem kiemelkedő tudományos lehetőségekről is. Az űrben keringő aszteroidák rengetegeket árulhatnak el az egész világmindenség múltjáról, ez pedig máig az egyik olyan kérdés, amely folyamatosan lázban tartja a kutatókat.

Intergalaktikus kapcsolatok: vajon tényleg gyedül vagyunk?

Emellett ne felejtsük el azt a mindenkit izgató kérdést sem, hogy egyedül vagyunk-e a világűrben. Még a Marson is megvan a lehetősége annak, hogy találunk kezdetleges életformákat, de még több izgalmat rejthet például az Európa, a Jupiter negyedik holdja, amelynek vastag jégrétegei alatt akár élet is kialakulhatott.

Persze ha arról beszélünk, hogy van-e élet a Földön kívül, inkább intelligens lényekre gondolunk, akik más csillagrendszerekben élhetnek, ahol megannyi életre alkalmas bolygó található. De fogunk-e valaha járni ezeken a bolygókon? Nos, egyelőre biztosan nem.

Bár a fizikai szabályait figyelembe véve megvalósítható a csillagközi utazás, de a technológia még közel sem elég fejlett hozzá. A hozzánk legközelebb eső csillag, a Proxima Centauri négy fényévre van tőlünk, ami első hallásra nem hangzik rázósnak, de jelenlegi űrtechnológia mellett 80 000 évre lenne szükség ahhoz, hogy elérjük. Ha elérnénk a fénysebesség nagyjából tizedét, ez az idő lecsökkenthető lenne 40 évre, de egyelőre fogalmunk sincs honnan nyerhetnénk ehhez elég energiát. Arról nem is beszélve, hogy itt emberek szállításáról még szó sincs: maximum egy robot szállna ki az űrbe, készítene néhány fotót, amit aztán néhány év alatt visszaküldene a Földre. Jelenleg azonban a tudománynak nincsenek biztos válaszai arra, hogyan kapna elég védelmet a gépezet az út alatt, ahol elképesztő mennyiségű por és sugárzás érné. Az emberek esetében ez pedig hatványozottan problémás lenne. Így ez a kaland egyelőre még várat magára.