Dr. Meskó Bertalan Az orvoslás jövője című könyvét alapul véve kerestük a válaszokat ezekre a kérdésekre.

Azt olvastam az interneten…

Még néhány évvel ezelőtt is csak legyintett egy-egy szakorvos, ha aktuális páciense a vizsgálat előtt prezentálta az önmaga által felállított diagnózist. A jól bejáratott válasza pedig az volt a doktornak, hogy „ne tessék az internetről gyógyítani magát”.

Ugyanakkor mára már nehéz elmenni a felület mint a gyógyulást segítő fórum mellett. Hiszen számtalan példa igazolja, a megfelelő iránymutatással és kritikai érzékkel, rengeteget segíthet egy-egy az interneten fellelhető megoldás, illetve funkció, hiszen a háló mostanra képes gyors és egyben megbízható válaszokkal is szolgálni. Alább összeszedtük, hogy mi az, amire mindenképpen használhatjuk az internetet, legyen szó kisebb vagy akár nagyobb problémáról. (Elöljáróban viszont fontos megjegyeznünk, a beteg az interneten fellelhető információkkal ne kiváltani igyekezzen orvosát, sokkal inkább valamiféle – nem szakmai – partneri viszonyra törekedjen a segítségükkel.)   

1. Rengeteg olyan oldal, Facebook-csoport van, mely teret ad az egyes speciális problémától szenvedő pácienseknek, hogy megoszthassák tapasztalataikat egymással. Komoly segítséget jelenthet, ha valaki ugyanazzal küzd, mint mi, és adott esetben például kipróbált már valamilyen kezelést, gyógyszert, amit mi nem; illetve bármilyen módon előrébb tart a gyógyulás útján – ezzel szolgáltatva egyfajta igazodási pontot.

2. Izgalmas volt az amerikai CrowdMed nevű oldal megjelenése, amibe már szakemberek is beszálltak, és díjazás ellenében a megfelelő részletességgel leírt eseteket megvizsgálva, a páciens egészségügyi adatainak ismeretében diagnózist is felállítottak, majd közösen találták ki, hogy melyik megoldás lehet a leghatékonyabb. Itthon is léteznek olyan Facebook-csoportok, ahol szakemberek segítenek eligazodni egy-egy az egészséget érintő kérdésben, ilyen a Kérdezze gyógyszerészét, a Szívbetegen született a gyermekem!!: előbbiben gyógyszerészek válaszolnak a csoport tagjainak kérdéseire, utóbbiban ez a fajta segítségnyújtás ugyan nem rendszeres, de mivel néhány orvos tagja a csoportnak, időnként segítenek eligazodni. Léteznek kevésbé interaktív, de annál információgazdagabb oldalak is. Például Dr. Novák Hunoré, aki naprakész információkkal szolgál lázról és annak helyes-helytelen csillapításáról, hasmenésről, oltásokról, illetve például online is rendel. Az oldalak remek példával szolgálhatnak arra, hogy hogyan lehet könnyen, gyorsan egyfajta másodvéleményhez jutni.

3. Az egyes online alakuló közösségek a betegek mentális jólétét, rehabilitációját is támogathatják, hiszen még ha távolról is érkezik, a sorstársak között kialakuló empátia nagyon sokat segíthet a lelki gyógyulásban, a betegségtudat redukálásában, az egyes történetek megosztása pedig új megoldásokat, segítő kezdeményezéseket indukálhat.

Ha jól funkcionáló e-páciensekké szeretnénk válni, fontos, hogy szűrjük a fals információkat. Ehhez mindenképpen szakember segítsége szükséges, akár csak olyan formában is, hogy segítsen eligazodni, mely oldalak, közösségek megbízhatóak, és melyek nem. Ez ugyanúgy ró felelősséget az orvosokra is; de a jövő mindenképpen ebbe az irányba tart, és egészen biztos, hogy többet nyerünk vele, mint amennyit veszítenénk.

A távgyógyítás távlatai

2011-ben egy New Yorkból távvezérelt sebészrobot sikeres műtétet hajtott végre Strasbourgban, 2019-ben pedig már ott tartottunk, hogy ugyan csupán 5 kilométeres távolságban, de 5G-mobilhálózat használatával egy orvos egy béldaganat-operációban segédkezett csapatának. Természetesen a technológia nem 1000%-os, legyen szó akár távoperációról, akár a sebészeti robotok használatáról, de hihetetlen mértékben fejlődik ez a típusú technológia is. A távvezérlés távérintésessé tétele példádul kardinális kérdés, azaz, hogy a távolból operáló orvos pontosan érezze is a mozdulatokat – ilyen szimulációs orvosi eszközök természetesen már léteznek, ezek képesek érzékeltetni pl. a bőr ellenállását.

Egy lépést hátra lépve azonban már láthatjuk, hogy egy nemrég még futurisztikus víziónak tűnő jelenség tendenciává vált, illetve válik: egyszóval már igencsak benne járunk a jövőben.

2010-ben, az USA-ban egy nagyszabású egészségügyi projekt lehetővé tette, hogy 700 ezer lakos részesülhessen e-vizitekben. A konzultációk webkamerán keresztül történtek, és az éppen nem elérhető helyi szakorvosnak írhatott megjegyzéseket a távolról rendelő orvos.

Egy másik szolgáltatás hasonlóan sikeres kezdeményezésnek bizonyult, a HealthTap egy orvosokból álló fórum, ahol a betegek kérdezhetnek. Rendkívül sok kérdés érkezett be az évek során (több mint másfél milliárd), és az ötletet kivitelezők szerint több ezer életet mentettek már meg ezek a szakemberek. Ugyanakkor fontos kiemelni ezzel kapcsolatban az Amerikai Orvosi Kamara kijelentését, miszerint komoly kockázat is lehet egy ilyen fórum, hiszen egy offline vizsgálatot, jelen állás szerint, semmilyen távolról megfogalmazott vélemény nem helyettesíthet. Tehát ezeket a fórumokat, online viziteket, így kapott szakvéleményeket, tanácsokat nem használhatjuk a hagyományos vizsgálatokat kiváltó segítségként, inkább csak kiegészíthetik, támogathatják azokat.  

Ha kellően rugalmas az orvosunk, akkor akár itthon, Magyarországon is élhetünk a valós idejű, távoli tájékoztatás lehetőségével. Az egyre fejlődő mobilinternet-hálózatok, a telefonunk hardverének rohamos javulása, gondolunk itt elsősorban a kamerákra, mikrofonokra, egyre könnyebbé teszik akár egy hirtelen fellépő probléma megvitatását, legyen szó vírusos torokgyulladásról vagy egy szokatlan alakú anyajegyről. Már itthon is bevett szokás volt a koronavírus-járvány előtt is, hogy laboreredményeket Skype-on vitathattunk meg a szakorvossal, illetve az, hogy mondjuk egy bőrgyógyász e-mailben kérjen képeket arról, hogy hatott-e az általa felírt krém. Mindezek a fentiekhez hasonlóan kiegészítő megoldásokként, támogatásként működhetnek, aminek a legnagyobb előnye az idő és az energia megspórolása – persze valljuk be, hogy ez sem kis dolog. Továbbá egy olyan féltávlati célt is szolgálhat, hogy a betegek tudatosabb hozzáállást kezdenek gyakorolni saját egészségi állapotuk irányába.

Végezetül pedig nézzük meg milyen az, amikor nem a távolodó, közvetett megoldásokról, hanem a lehető legközelebbi, sőt, legmélyebbre hatoló orvosi technológiákról van szó. 

Világ nanobotjai, egyesüljetek! 

Talán az 1987-es Egyszer volt, hol nem volt az Élet című rajzfilmsorozat tett a legtöbbet azért, hogy időnként úgy képzeljük el egy-egy testi folyamatunkat, működésünket, hogy apró járművek cirkálnak a véráramunkban, szervezetünkben. Nos, a valóságban már ott járunk, hogy a nanotechnológia segítségével ráléphetünk arra az útra, hogy tendenciává váljon az, hogy a lehető leghatékonyabban, lokálisan kezeljünk bizonyos, főképp súlyos betegségeket.   Az elmúlt hét évben élő szervezetbe jutott már be 3 mikrométeres robot, ami génmódosított baktérium segítségével rákos sejtek detektálásában segített. Kaliforniában, pár évvel később, komoly lépéseket tettek előre, hogy a kemoterápia kiváltható legyen: egy gyomorrákos egér szervezetébe apró, csőalakú gépek vittek gyógyvegyületeket. 2018-ban pedig baktériumtisztító nanogépeket használtak. És míg korábban komolyabb fejtörést okozott a navigáció, addig mára már ezen a területen is rengeteget segített az ultrahang, illetve a mágneses hullámok használata. Az, hogy a nanomotorok a sejteket közvetlenül képesek manipulálni nemcsak a rák elleni harcban, de a vérszegénység, a cukorbetegség, sőt, akár a Parkinson-kór legyőzésében is hasznunkra válhatnak, hiszen idegstimulátorokat, intelligens bioanyagokat lehetnek képesek elszállítani a megfelelő helyekre. 

Sokan tartanak azonban a visszaélés lehetőségétől is. Van, aki a bioterrorizmus veszélyével számol, hiszen a meghekkelt, bennünk lévő gyógyszer egy pillanat alatt válhat ellenséggé barát helyett; illetve ugyanúgy etikai dilemmát okoz az is, hogy elméletileg egyfajta szuperintelligenciára lehetne szert tenni az agyhoz kapcsolt, DNS-szálakból készült nanoszámítógépek segítségével. Mindez tulajdonképpen közvetlenül tenné hozzáférhetővé az emberiség összes információját (Ray Kurzweil, a Google fejlesztési igazgatójának nagyszabású elképzelése), így azonban a döntési mechanizmusaink is megváltozhatnak, embertől idegenné válnának, annak minden beláthatatlan következményével együtt. Ez egyelőre még egy időben távolabbra helyezendő nehézség, de mindig fontos tudatosítanunk a kockázatokat is.   

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy mint életünk minden területén, az orvoslásban is az adatalapú, gyors és a lehető leghatékonyabb megoldások kidolgozásán fáradoznak a szakemberek. Fontos, hogy türelemmel és a lehető legpozitívabb hozzáállással közelítsünk, hiszen a jövőnek is csak úgy érdemes nekimennünk, hogy az minket szolgál, rajtunk segít.