Többször találkozhattunk már azzal az összefüggéssel, hogy a tévé, a konzolok, illetve az okostelefonok képernyője előtt töltött idő rossz hatással van a gyerekekre, negatívan befolyásolja a mentális egészségüket és a kognitív képességeiket. Ez legalább olyan felelőtlen kijelentés, minthogy az akció-videójátékok egyértelműen agresszívabbá teszik a fiatalabb korosztályt. A kutatások és felmérések jelenleg csupán azt bizonyítják, hogy mindenki megtalálhatja bennük a maga igazságát, és a pontatlan, kiragadott idézetek csak feleslegesen keltik a pánikot. A tudományos világ legalább olyan megosztott a témában, mint mondjuk egy átlag kommentszekció: ez tűnik ki többek között a Vox cikkéből is, ahol tizenegy szakértőt kérdeztek meg arról, hogyan hat az agyunkra, illetve a gyerekeink agyi fejlődésére a technológia.

“A tudomány azt mondja, létezik egyfajta negatív kapcsolat a több médiahasználat és a memória között. Azt is tudjuk, hogy a memória összefügg a szövegértéssel, az iskolai teljesítménnyel és számos olyan tényezővel, amelyek fontosak a számunkra. A tudomány tahát azt mondja, hogy a negatív kapcsolat létezik, de azt már nem, hogy a médiafogyasztási szokásaink okozzák-e a változást. Túl korai levonni a következtetéseket. A válasz az, hogy fogalmunk sincs” – olvashatjuk a cikkben Anthony Wagner véleményét, aki a Stanfordi Egyetem pszichológia tanszékének tudósa. Ugyanitt van olyan, aki azt emelte ki, hogy nem is feltétlenül az az aggasztó, hogy az okoseszközök elvonják a figyelmünket, hanem az, hogy ezt nem mi irányítjuk.  Egy másik szakértő pedig azt húzta alá, hogy olyan friss a technikai fejlődésünk üteme, hogy még vagy egy évtized kell ahhoz, hogy alaposan megvizsgálhassuk, jó vagy rossz a családnak a telefonfüggés.

Az Atlantic 2017-es cikke hatalmas port kavart, ebben egy kutató azt a kérdést tette fel, hogy tönkretett-e egy generációt az okostelefon. A San Diego-i Egyetem pszichológia professzora, Jean Tweng tulajdonképpen összekötötte a tinik mentális egészségét a technológiával, és a címben feltett kérdésre az igen válasz felé hajlott. Az összegző kutatások azonban inkább azt mondják, hogy érdemes óvatosabban bánni az erős kijelentésekkel, mert egyáltalán nincs elég specifikus adat az igazságtételhez. Mindenki azt olvashat ki belőlük, amit szeretne.

Az Oxfordi Egyetem például 350 ezer serdülő korú gyerek részvételével végzett kutatásban próbált rámutatni arra, hogy a tinik értelmi-érzelmi egészségére a technológia nagyjából annyira van negatív hatással, mint a krumplifogyasztás, és még a szemüveghordás is jobban megviseli őket.

Az ok és okozat összefüggése hiányzik a képletből, hogy pontosan ki lehessen szűrni, hogy például milyen egyéb tényezők befolyásolják az egy-egy felmérésben szereplők mentális jólétét: hozzájárul-e a tinédzserkori depresszióhoz, szorongáshoz a közösségi média. Egy 2019-ben kijött kutatás azt igazolta, hogy az egyes felületeket többet használó 14 év körüli lányok és a depresszió, az alacsony önbecsülés között sajnos van kapcsolat.

“Úgy tűnik, hogy a lányok jobban küzdenek az életük ezen területeivel” – mondta Yvonne Kelly, egy londoni egyetem professzora. De az már más kérdés, hogy a közösségi média az ok vagy csak egy tünet.

Az biztos, hogy változik az életünk, és lassan annak összes területére bekúszik a technológia. A változástól pedig általában félünk: azt azonban fontos kiemelni, hogy egyelőre nem tudhatjuk, hogy pontosan mit jelent, ha a digitalizáció befolyásolja a fejlődő szervezetek agyműködését.

Tanulás digitálisan

A digitális oktatás márciusban még újdonságnak számított, és ha picit ijesztő is volt, jobb, ha megszokjuk, hogy egyre inkább ez lesz a természetes: a tanuláshoz mindenképp segítség a technológia. A nagy kérdés inkább az, mikortól és meddig engedjük képernyő közelébe a gyerekeinket, és hogyan legyen hasznos ez az idő.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia például pontos ajánlásokkal segít, hogy egyes életkorban mennyi az elég. Ebből kiderül, hogy tizennyolc hónapos kor alatt nagyon limitált médiahasználatot javasolnak, ami, ha lehet, inkább csak a családtagokkal való videócsetelésben merüljön ki. A tizennyolc és huszonnégy hónapos gyerekeknél szintén nagyon válogassuk meg a tartalmat, és mindent inkább csak közösen nézzünk a képernyőn, ne hagyjuk a kicsiket egyedül a tévével vagy a tablettel. Az oldal a kettő és öt év közötti gyerekeknél napi egyórás képernyőidőt javasol, de emlékezteti a szülőket, hogy egyéb tevékenységeket is iktassanak be, ami a test és az elme javát szolgálja. A választott tartalom pedig lehetőség szerint legyen interaktív, és ezeket nézzük vagy játsszuk végig együtt a gyerekkel.

2020-ban nem intézhetjük el ezt az egész kérdést annyival, hogy a technika butít és negatív hatással van a gyerek kognitív képességeire (általános nézet, hogy az okostelefonok kihatnak a kreativitásra, egyenesen visszafelé fejlődünk, ugyanakkor egy meglehetősen hosszú összefoglaló tanulmány éppen azt mondja, hogy erre semmilyen, tudományosan megalapozott bizonyíték nincs), hiszen ahogy a felnőttek mindennapjainak része egy sor kütyü, úgy a kisebbek is együtt fognak élni a technika vívmányaival. Nem kell megállni a rajzfilmeknél vagy attól félni, hogy csak a közösségi média formálja majd a gyerekünk világát. A lehetőségek tárháza végeláthatatlan: letölthetünk interaktív gyerekkönyv-appot, tanulhatunk együtt olvasni a mesék világával és a kreativitást vagy a logikai gondolkodást is fejleszthetjük a játékokon keresztül. Számos sakkra épülő logikai játék létezik, így könnyeden tölthetjük hasznosan az időt.

Hogy jó példát mutassunk, érdemes átnézni a saját képernyőidőnket is, hogy lássuk, mivel mennyi idő ment el a héten. Olyan ez, akár a pénzügyeinket rendszerező alkalmazások riportja, amikor is szembesülünk azzal, mennyi forint ment el fölöslegesen. Ugyanígy tudatosabban csökkenthetjük vagy alakíthatjuk át a telefonunkra szánt időt is – bár soha ne felejtsük el, hogy milyen sokat használjuk kommunikációra, az emberi kapcsolataink ápolására a mobilunkat. Ebből a paraméterből sem lehet kizárólagos következtetéseket levonni, részletesebben kell átnézni a tételeket. Ahogy egy 2019-es cikk írja, ne aggódjuk túl, ha a gyerek sokat lóg a telefonján: a korreláció nem egyenlő az okozati összefüggéssel.

Arra viszont figyeljünk – a kisebbeknél és nagyobbaknál egyaránt –, hogy elalvás előtt egy órával már rakjuk le/el a készüléket. Egyes kutatások szerint a gyerekek különösen sebezhetőek, és a képernyő vibráló fénye hat az alvási időre és minőségre is.  

A következő generáció elől pedig úgysem tudjuk elzárni az okoseszközöket, és kár is bedőlni elsőre a riogató címeknek, vagyis hogy milyen károkat okoz a technika a gyerekeinknek. Kezeljük ezeket fenntartással. Ehelyett inkább a minőségre figyeljünk, és ne a képernyőidő jelentse számunkra az egyedüli iránymutatót.