Egyre inkább kirajzolódik, hogyan és mit dolgozunk majd, és mára már az is világosság vált, hogy nemcsak az automatizáció, hanem egy világjárvány is képes felforgatni a munkavégzés megszokott menetét.

Egyszerre ült ki megdöbbenés, kíváncsiság és riadalom azoknak az amerikai kamionsöfőröknek az arcára, akik megtudták, hogy karnyújtásnyira van a munkájuk a teljes automatizálástól. A Vice a munka jövőjét boncolgató dokumentumfimjében csodálkoztak arra rá, hogy ugyan még csak tesztjelleggel, de már forgalomba állítottak vezető nélküli több tonnás áruszállító kamionokat. A technológia szemlátomást jól működik: a megpakolt járművek az autópályán, bonyolult forgalmi helyzetekben is anélkül jutottak el A-ból B-be, hogy – az egyelőre biztonsági okokból – a vezetőülésen helyet foglaló mérnök egy ujjal is a kormánykerékhez ért volna. A sofőr nélküli kamionok gyártását fejlesztő cég vezetője azonban mindenkit megnyugtatott: céljuk nem az, hogy az Egyesült Államokban kamionsofőrként dolgozó 1,8 millió ember munkáját elvegyék, épp ellenkezőleg: az iparágban felmerülő hiányosságok és többletmunkák elvégzése a cél, és az, hogy nagyobb terhet vegyenek le a szállító-fuvarozó cégek válláról.    

Ez a példa is jól mutatja, hogy az automatizáció révén a mesterséges intelligencia és a gépek egyre több mindenre lesznek képesek, egyre mélyebben merészkedve az emberi tevékenységekbe. “Minden valószínűség szerint épp egy robbanásszerű innovációs hullám kezdetén vagyunk, amelynek eredményeként szinte minden elképzelhető kereskedelmi, ipari és fogyasztói feladatkört elözönlenek majd a robotok” – mutatott rá a magyarul a HVG gondozásában 2017-ben megjelent könyvében Martin Ford jövőkutató, akinek jóslatát a számok is alátámasztják. Az OECD legutóbbi számításai szerint a szervezet tagországaiban a munkák közel 14 százalékát teljesen, 32 százalékát részben automatizálhatják a közeljövőben. Nem csoda, hogy a közgazdászok, szociológusok és maguk a munkások már évek óta kongatják a vészharangot: a gépek fokozatosan kiszorítják az embert a munka világából. A félelem nem alaptalan, ugyanakkor korántsem teljesen valós. Egyre csökken azon munkák száma, amit robotok ne végeznének el jobban, és bár ez ijesztő lehet, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a robotok teljesen elveszik az ember munkáját.  

Mindig aggódtunk a gépek miatt

Az automatizálódás miatti aggodalom nem új dolog az emberiség és a munka történetében. Jelen volt az 1920-as, 30-as években, amikor gépek kezdték helyettesíteni az emberek munkáját a farmokon és a gyárakban. Az 1950-es évek Amerikájában is komoly aggodalmat váltott ki, sőt a 60-as évek elején Kennedy elnök az automatizálást jelölte meg a munkaerőpiac legégetőbb problémájának. Később pedig a számítógépek szélsebes térhódítása okozott sokakban riadalmat. Bár valóban kikoptak bizonyos foglalkozások – nincsenek már például telefonos kisasszonyok vagy házaló ügynökök –, az egyre nagyobb teret nyerő gépesítés és automatizálás miatt nem lett kevesebb munka, és nem veszett ki az emberi munkavégzés iránti igény. A mai kor aggodalmát főképp a technológiai fejlődés sebessége erősíti fel: amíg 10-15 évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tartották a vezető nélküli autót vagy a hangfelismerő szoftvereken alapuló intelligens személyi asszisztenseket, és a robotok is még csak bukdácsoltak, a mesterséges intelligenciával pedig csak sci-fikben foglalkoztak komolyabban, addig mára már nincs olyan autógyár, amely ne dolgozna saját vezető nélküli személyautón. Továbbá minden operációs rendszerben működik hangvezérelt asszisztens, amelyek válaszolnak kérdéseinkre, és elképzelhetetlen olyan iparág, ahol ne hódított volna már valamekkora teret a robotika.  

Gép és ember együttműködése

A sokak által hangoztatott narratíva szerint a gépek felváltják az embert, így nem lesz szükség humán munkaerőre, vagy legalábbis drasztikusan csökken annak alkalmazása a munkaerőpiacon. Egyes számítások szerint 2030-ra húszmillió munkahelyet válthatnak ki robotok, amelyek már most is bizonyos területeken kiszorították az embert, ám ez korántsem jelenti azt, hogy minden munka feleslegessé válik. Sőt, egyre több szakember hívja fel a figyelmet arra, hogy az évek óta tartó automatizálódási folyamatból kirajzolódó trendek alapján az állítható, hogy nem munkákat, sokkal inkább munkafolyamatokat vesznek át a robotok, amelyek az emberrel együtt, nem pedig helyettük dolgoznak. A jövő munkaszervezésének is ez lehet az egyik kulcsa: az emberek és a robotok együttműködésén alapuló munka úgynevezett együttműködő robotok révén valósul meg, amelyeket úgy terveztek, hogy az emberekkel egy helyen dolgozzanak. Az ember-gép viszonyt újraértelmező kollaboratív robotok (vagyis a kobotok) már közel egy évtizede szerves részei a munka világának, az elektronikus kereskedelemmel foglalkozó amerikai Amazon például 2012 óta szervezi óriás raktáraiban a munkát az emberek és a kobotok szoros együttműködésével.

Munkák, amikre biztosan szükség lesz

A történelem már bebizonyította, hogy a folyamatosan változó munkaerőviszonyok újabb és újabb munkafajtákat hoznak létre, olyanokat is, amikről még nem is tudunk. A nyolcvanas években például senki nem gondolta, hogy olyan, akkor még nem is létező munkakörök jönnek létre és lesznek keresettek, mint közösségi média menedzser, webfejlesztő vagy SEO-szakértő.

A kevésbé szkeptikusok is arra húznak, hogy az automatizálással megteremtődő új helyzet új munkahelehetőségek garmadáját alakítja ki, és azokat a munkákat,  munkafolyamatokat veszik át a robotok, amelyek “unalmasak, piszkosak, veszélyesek és amelyekkel a legtöbb pénzt lehet spórolni.”

Általánosságban az mondható el, hogy a kétkezi, precizitást igénylő, illetve a monoton feladatok automatizálása a legkönnyebb és a legkézenfekvőbb, de bármekkora is az automatizálás térnyerése, az emberek ügyességüknek, rugalmasságuknak, egyediségüknek, empátiájuknak és érzelmi intelligenciájuknak köszönhetően sok területen kenterbe verik a robotokat. Így biztosra vehetjük, hogy szükség lesz egészségügyi dolgozókra (főképp ápolókra, sebészekre, fiziotreapeutákra, fogászokra), ugyanis ez az egyik legnagyobb humánerőforrás igényű szakma. Nem fognak a süllyesztőbe kerülni a bűnüldöző szerveknél munkát vállalók, de az oktatói pályát választóknak sem kell aggódniuk amiatt, hogy az automatizáció miatt veszítik el állásukat. De biztosan lesz munkájuk a mobilapplikácó-fejlesztőknek, a piackutatóknak és a pénzügyi tanácsadóknak is. És ne feledjük: a robotok programozásához is működtetéséhez is ember kell.

A sor folytatható, de látni kell azt is, hogy a döntéshozóknak nagy felelősségük van abban, hogy a robotizáció térnyerése miatt munkájukat elvesztőket ne hagyják lecsúszni a szociális hálón, illetve olyan képzéseket biztosítsanak és úgy alakítsák az oktatási rendszert, hogy a 21. század automatizálódással tarkított munkaerőpiacára “tréningezzék” a leendő munkavállalókat, akiknek biztosítva kell legyen a folyamatos továbbképzési lehetőség.

Munkánk biztosan lesz, legfeljebb kevesebbet és kényelmesebben dolgozhatunk

A munka automatizálódása nemcsak arra van hatással, hogy mit, hanem arra is, hogy hogyan dolgozunk. Mivel a mesterséges intelligenciának és a robotoknak köszönhetően egyre több, főképp kétkezi munkát vesznek át az embertől, amit gyorsabban és hatékonyabban végeznek el, kevesebb idő juthat a humán munkaerőre, magyarán: a felé megy a munka világa, hogy csökkenjen a munkával töltött napok száma. A négynapos munkahetet már több helyen tesztelik. Legutóbb az Unilever jelentette be, hogy új-zélandi gyárának 81 dolgozójánál, kísérleti jelleggel bevezeti a négynapos munkahetet egy teljes évre, és ha beválik, az összesen 155 ezer embert foglalkoztató multinacionális cég fontolóra veszi, hogy ezt általánossá tegye. A Microsoft japán vállalata tavaly augusztusban egy hónapig próbálta ki a négynapos munkahetet, elképesztő eredménnyel: 40 százalékkal nőtt a produktivítás, és mivel a meetingeket is megreformálták (rövidebbeket és kisebb létszámúakat tarttottak), a munkavállalók is elégedettebbek voltak.

Az évtizedek alatt formálódó új munkavégzést az automatizálódáson túl egy világjárvány is kizökkentheti megszokott medréből. A lassan egy éve begyűrűzött koronavírus és az azzal járó karantén rávilágított arra, hogy a hatékony munkavégzés otthonról is megvalósulhat. Ráadásul a mesterséges intelligencia segítségével akár nemcsak a munkavállalók teljesítményét, de jólétét is monitorozni lehet, és az adatok elemzésével, péládul egy okosóra segítségével, ösztönözni lehet őket arra, hogy álljanak fel és tartsanak szünetet.